Essünk túl ezen is. Nincs túl sok írnivalóm a gépírásról. Ez ugye a hivatalosan csak tízujjas vakírásként ismert technika, nulláról teljes tudásig heti három órában. Nekem némi év eleji zötykölődésen kívül nem volt vele bajom, ötödik lettem az országos versenyen, szeretek gép előtt ülni, kiélhettem maximalizmusom és remek indikátora volt a tanév lassú csorgásának.

Ezt is R. tartotta. Mi jól elvoltunk, bár az első órákon kissé ideges voltam, hogy előkerül-e esetleg a hetedikes informatika. Nem tette. Sokan utálták a tárgyat és annyit késtek, amennyit tudtak. Igazából csak ismételni tudom magam a hetedikes informatikaórák kapcsán: normál órán szétszedték volna, itt azonban a kis teremben aránylag rendet tudott tartani.
 
Egy apróságot azért kiemelek róla, mert ez nagyon megmaradt: ez a gépírásverseny nem az iskola épületében volt, máshol. Miután lement a tízperces írás és mindenki kiment, míg összegezték az eredményeket, én egy kis sétálgatás után ráakadtam R.-re és egy osztálytársamra, akik talán a békebeli hippikorszakot megidézendő elégedetten cigarettáztak egymás mellett.
 
Ez lenne a valódi, eredeti AKG-s gondolatvilág, hm?