Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Óráról órára – 8.: Informatika (7. o)

Mint láthattátok az előző informatikaposztnál, tettem egy zárójeles megjegyzést a címben. Éles elméjű olvasóim bizonyára már rájöttek, hogy hetedikben és kilencedikben valószínűleg más tanított mást az informatikaórán. Bravó, kedveseim, ki fogok sorsolni köztetek egy Firefox böngészőt. Nos, tehát térjünk rá a hetedikes informatikaórákra.

Adott R. tanárnő. Őt én emberileg szerettem, nem kevesen viszont utálták. Egyszer majdnem elküldték az iskolából is. F. idősebb iterációja, egy olyan tantárggyal, ahol könnyebb pórázon tartani a gyerekeket. Fegyelmezni egyébként nem igazán tudott, a kupacom egy normális órán megette volna. Itt azonban el lehetett vele lenni. Kilencedikben ő tanította a gépírást (az volt az informatikaóra), hetedikben vele kezdtük a normál informatikát a hullaegyszerű Word átvételével.
Namármost, szerintem mindenki félkómában töltötte azokat az órákat. Betűtípus, WordArt, címsor, kép beszúrása, objektumsorrend, ilyen alapvető dolgokkal traktáltak minket. A csoportbeosztás a következőképp nézett ki: két csoport, az évfolyam névsor szerint kettévágva, egyik csütörtök délután duplaóra az egyiknek, másikon a másiknak. Amelyiknek éppen nem volt órája, mehetett haza.
Egyik délután eltévesztettem az órarendet (könnyű összekeveredni) és pont a másik csoportnak volt órája. Anyázva hazamentem. Sikeresen összekavartam az agyam és jövő héten meg elfelejtettem bemenni az órára. Aztán megint. Mivel senkinek nem hiányoztam és gyűlöltem a triviális informatikaórákat, a továbbiakban elégedetten mentem haza minden csütörtökön fél kettőkor. Egészen az év végéig.
Pontosan, a tanév második felében csesztem bejárni az informatikaórákra. Mi lett a dolog vége? Idézet az értékelőmből:
„L. mindig figyelmesen és fegyelmezetten dolgozott az órák folyamán. A tanult programokat nagyon jól kezeli. A tanév során csak egy dolgozatot írt meg, ami jelesre sikerült. Képességei alapján (figyelembe véve az órai feladatmegoldásait is) éves munkáját jelesre (5) zárom.
WTF? A dolog soha többé nem került elő.
Elvesztem a bürokráciában vagy ennyire látszott, hogy megy az anyag? Nem tudom.
0 Tovább

Óráról órára – 9.: Informatika/Gépírás (9. o.)

Essünk túl ezen is. Nincs túl sok írnivalóm a gépírásról. Ez ugye a hivatalosan csak tízujjas vakírásként ismert technika, nulláról teljes tudásig heti három órában. Nekem némi év eleji zötykölődésen kívül nem volt vele bajom, ötödik lettem az országos versenyen, szeretek gép előtt ülni, kiélhettem maximalizmusom és remek indikátora volt a tanév lassú csorgásának.

Ezt is R. tartotta. Mi jól elvoltunk, bár az első órákon kissé ideges voltam, hogy előkerül-e esetleg a hetedikes informatika. Nem tette. Sokan utálták a tárgyat és annyit késtek, amennyit tudtak. Igazából csak ismételni tudom magam a hetedikes informatikaórák kapcsán: normál órán szétszedték volna, itt azonban a kis teremben aránylag rendet tudott tartani.
 
Egy apróságot azért kiemelek róla, mert ez nagyon megmaradt: ez a gépírásverseny nem az iskola épületében volt, máshol. Miután lement a tízperces írás és mindenki kiment, míg összegezték az eredményeket, én egy kis sétálgatás után ráakadtam R.-re és egy osztálytársamra, akik talán a békebeli hippikorszakot megidézendő elégedetten cigarettáztak egymás mellett.
 
Ez lenne a valódi, eredeti AKG-s gondolatvilág, hm? 
0 Tovább

Óráról órára – 8.: Informatika (7. o)

Mint láthattátok az előző informatikaposztnál, tettem egy zárójeles megjegyzést a címben. Éles elméjű olvasóim bizonyára már rájöttek, hogy hetedikben és kilencedikben valószínűleg más tanított mást az informatikaórán. Bravó, kedveseim, ki fogok sorsolni köztetek egy Firefox böngészőt. Nos, tehát térjünk rá a hetedikes informatikaórákra.

Adott R. tanárnő. Őt én emberileg szerettem, nem kevesen viszont utálták. Egyszer majdnem elküldték az iskolából is. F. idősebb iterációja, egy olyan tantárggyal, ahol könnyebb pórázon tartani a gyerekeket. Fegyelmezni egyébként nem igazán tudott, a kupacom egy normális órán megette volna. Itt azonban el lehetett vele lenni. Kilencedikben ő tanította a gépírást (az volt az informatikaóra), hetedikben vele kezdtük a normál informatikát a hullaegyszerű Word átvételével.
 
Namármost, szerintem mindenki félkómában töltötte azokat az órákat. Betűtípus, WordArt, címsor, kép beszúrása, objektumsorrend, ilyen alapvető dolgokkal traktáltak minket. A csoportbeosztás a következőképp nézett ki: két csoport, az évfolyam névsor szerint kettévágva, egyik csütörtök délután duplaóra az egyiknek, másikon a másiknak. Amelyiknek éppen nem volt órája, mehetett haza.
 
Egyik délután eltévesztettem az órarendet (könnyű összekeveredni) és pont a másik csoportnak volt órája. Anyázva hazamentem. Sikeresen összekavartam az agyam és jövő héten meg elfelejtettem bemenni az órára. Aztán megint. Mivel senkinek nem hiányoztam és gyűlöltem a triviális informatikaórákat, a továbbiakban elégedetten mentem haza minden csütörtökön fél kettőkor. Egészen az év végéig.
 
Pontosan, a tanév második felében csesztem bejárni az informatikaórákra. Mi lett a dolog vége? Idézet az értékelőmből:
 
„L. mindig figyelmesen és fegyelmezetten dolgozott az órák folyamán. A tanult programokat nagyon jól kezeli. A tanév során csak egy dolgozatot írt meg, ami jelesre sikerült. Képességei alapján (figyelembe véve az órai feladatmegoldásait is) éves munkáját jelesre (5) zárom.
 
WTF? A dolog soha többé nem került elő.
Elvesztem a bürokráciában vagy ennyire látszott, hogy megy az anyag? Nem tudom. 
0 Tovább

Apám Kurva Gazdag

blogavatar

Ez az iskola a legkisebb rossz

Utolsó kommentek