Nehéz dolgom van, amikor a Kreatív Napokról akarok írni. A bennem lakó analitikus – aki, ne tévedjünk, a blog első számú szerzője – zavartan kapkodja a fejét és nem találja a szubsztantívát, a bennem lakó egyszerű diák azonban egész jól szórakozott. Élménybeszámolóba oltott pszeudokritika következik.

A nyelvi évben nincs megszokott témahét. Amíg a többieknek témahetük van, mi nyelvvizsgázunk, illetve Kreatív Napokat tartunk. Ez most például úgy nézett ki (s feltételezem, így lesz később is), hogy hétfőn és kedden a nyelvvizsgára készültünk két duplaórában, szerdán megírtuk magát a nyelvvizsgát, a hét hátralévő két napján pedig kreatívkodtunk.
 
Szögezzük le: ez nyelvtanulásnak nem nevezhető, a tanulásmódszertantól is olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Az analízissel kapcsolatos problémámat most össze is foglalnám egy mondatban: jó volt, vicces volt, érdekes dolgokat csináltunk, de mi köze ennek a nyelvtanuláshoz?
Természetesen könnyen lehet, hogy semmi köze sem volt, és csupán az volt a lényeg, hogy a szünet előtti két napban már ne kezdjünk bele új anyagrészbe, inkább pihenjünk. Ebben a – valószínű – esetben nincs is igazán tartalmi problémám a Kreatív Napokkal.
 
Hogy nézett ki ez a két nap? Csütörtökön az első duplaórában minden nyelvcsoport különböző dalokat és egyebeket tanult meg tablót csinált a péntek délutáni előadásra, a második felében meg a tanárok által összeállított csoportokban (amiben minden nyelv tanulói közül voltak természetesen) pár perces színdarabokat barkácsoltunk össze, ahol mindenki csak a tanult nyelvén szólalhat meg. Kivételek persze itt is akadtak.
Pénteken ugyanez volt a program, csak délután még jött az előad(ogat)ás is.
 
A Kreatív Napok felépítéséről nagyjából ennyi elég is, egészségesen magas szinten volt a hülyeség az előadásokon, én mindenképp jól szórakoztam. A bennem lakó analitikus azonban több kérdéssel és felvetéssel is rendelkezik, ezeket – mindamellett, hogy ezek például egy hétköznapi diák szórakozását semmilyen formában nem befolyásolnák – alant sorolom fel:
 
Mi lesz a következőn? A jelenlegi, korlátozott szókincs egyszerre tette lehetetlenné a ’komolyabb’ színdarabok összerakását, előrehaladottabb nyelvtudás esetén viszont senki nem fog érteni semmit a háromnyelvű színdarabokból. Ez a kérdéskör attól függetlenül is adva van, ha nem színdarabokat prezentálunk. Csupán a kíváncsiság vezet.
Mire elég két nap? A fentivel összefüggő kérdés: ilyen apróságokat természetesen könnyedén összerakunk két nap alatt, de a nagyobb nyelvtudással felvállalható feladatokhoz és ötletekhez lehet, hogy több időre lesz majd szükség. Nyilvánvalóan ez is csupán szervezési kérdés.
Jó az időbeosztás? A „nyelvcsoportos” cuccok minimum döcögősek lettek, a színdarabokkal meg egy órával hamarabb készen volt mindenki.
Mi a funkció? Elméletben (legalábbis a nyitásokon nagyjából ez hangzott el) a Kreatív Napok a ’másfajta nyelvtanulásról’ szólnak, s erről itt szó sem volt. Ez persze nem feltétlenül probléma. Az elképzelések és logikus felvetések hálójából nagyjából az rajzolódik ki, hogy a szünet előtti két napon új anyagrészbe már nem kezdünk, de mégis valamiféle, a nyelvhez kapcsolódó dolgot csinálunk, ami ráadásul még közösségi is. Ezzel semmi problémám nincsen – de azért megkérdezem: ha ez egy vidám kis időhúzás, akkor nem lenne értelme megkérdezni, nem akarja-e a diákság konstruktívabban felhasználni az időt? Például átismétléssel. Biztos vannak olyanok is, akik hazamennének az egész helyett, velük itt és most nem foglalkoznék.
 
Összegezve: én jól szórakoztam a Kreatív Napokon, de a miértet és a "hogyan tovább"-ot nem látom tisztán – innentől kezdve kérdéseket teszek fel és feltételezésekbe bocsátkozom.