Apám Kurva Gazdag

Van egy izgalmas kérdésem. Mint tudjátok, vannak vendégszerzőim, akik dolgozgatnak. Az egyik megírta nekem, hogy az eredetileg megbeszélt tanárról és az óráiról nem akar írni, mert kiderülne, hogy ő volt. A kérdés a következő: mi a francért kell félni a véleménynyilvánításunk következményeitől egy személyiségközpontú iskolában?

Természetesen nem azokra gondolok most, akik "írnának, de nincs idejük", s nem is azokra, akik egyáltalán nem akarnak írni. Azokról írok most, akik akarnak és fognak is írni, csak inkább olyanról, akinél nem derül ki, hogy ők írták.
A körülményeket most nem részletezném, nyilvánvalóan azért sem, mert 1) kiderülne, kiről és melyik óráról van szó, ami a konkrét oka annak, hogy másról ír és 2) nem fontos a történet szempontjából. A lényeg az, hogy a vendégszerzőm azért nem ír egy tanárról, mert kiderülne, hogy ő írja.

Nyilvánvalóan nem őt hibáztatom, teljesen megértem, ha anonim akar maradni (és érdekes, hogy majdnem mindenki, akivel beszéltem, megkérdezte: írhat-e név nélkül? - szerintem ez természetes), amit furcsállok, az az, hogy erre igény van. Még a saját bőrömön tapasztaltak (és most ne beszéljünk a másod-, harmadforrásokon át elém került dolgokról) sem voltak olyan súlyúak, ami miatt ne vállalnám a saját, illetve esetenként a körülöttem lévő emberek problémáiról való problémafelvetést. A tény, hogy hordószónok lettem és egyesek szemében intoleráns és túlzottan cinikus, az egy dolog. Vállalom. Az egy dolog, hogy bár az rám foghatják - és rám is fogják - az argumentum ad hominem esetleges használatát, ha tanárokról van szó, de mivel szó sincs argumentum ad personamról, s szubjektív megnyilvánulásokról beszélünk, lehetne teljesen másképp kezelni az egészet.

Igen, hivatásos kötözködők, leellenőriztem az ad hominem helyesírását, s így kerültem a Wikipediára. Ha már ott voltam, részletesebben írtam le az álláspontom a témáról a posztban. Célom nem az okoskodás - de olyan dolgokat feltételeznek néha rólam (Id. Az osztály), hogy gondoltam, egyszerűbb tisztázni ezt is.

Na mindegy, lényeg a lényeg,  a vendégszerzőim nem szorulnak az ilyen jellegű óvatoskodásra és/vagy a magyarázkodásra. És mégis, majdnem mindannyian megkérdezik, ugye, írhatnak-e név nélkül. Miért kell ezt? Nyilvánvalóan nem írnak (mindannyian) olyat és olyan hangnemben, mint jómagam, s mégis. Miért feltételezik, hogy negatív reakciók fogják őket érni (s kiktől, ha nem a tanároktól) azért, hogy véleményt nyilvánítanak? Azt megértem (bár szerintem lehetett volna - természetesen mindkét fél részéről - másképp kezelni az egész blogot), hogy rám és felém olyan reakciók érkeznek, amilyenek, de nem feltételezem, hogy a vendégszerzőimmel is pl. kiabálnának a lyukas órán.
S mégis, ők valamitől félnek... vajon miért?

Volt már erre precedens? A tanárok nem értékelik azt, ha értékelik őket? Sőt, úgy reagálnának, amitől effektíve félnek a gyerekek? El sem tudom képzelni. Az AKG nyilvánvalóan nem így működik... És mégis, nem egy, nem két vendégszerzőjelölt kérdezi és kéri, írhat-e név nélkül.

Most nem arról van szó, hogy egy olyan interaktív, szubjektív problémafelvetőt, mint ezt a blog, hogyan értékelik a tanárok. Arról van szó, hogy azok, akik véleményt akarnak mondani, aggódnak amiatt, hogy mi lesz annak a következménye, ha kiderül, övék a vélemény. Miért van ez így, AKG?

Akik állításaim valódiságában kételkednek, olvassák el nyugodtan trollfertőzte, de vendégszerzőjelölteim bizonyságával megspékelt, heves társalgásunk a blog.hu-s kommentek között.

Van egy izgalmas kérdésem. Mint tudjátok, vannak vendégszerzőim, akik dolgozgatnak. Az egyik megírta nekem, hogy az eredetileg megbeszélt tanárról és az óráiról nem akar írni, mert kiderülne, hogy ő volt. A kérdés a következő: mi a francért kell félni a véleménynyilvánításunk következményeitől egy személyiségközpontú iskolában?

Természetesen nem azokra gondolok most, akik "írnának, de nincs idejük", s nem is azokra, akik egyáltalán nem akarnak írni. Azokról írok most, akik akarnak és fognak is írni, csak inkább olyanról, akinél nem derül ki, hogy ők írták.
A körülményeket most nem részletezném, nyilvánvalóan azért sem, mert 1) kiderülne, kiről és melyik óráról van szó, ami a konkrét oka annak, hogy másról ír és 2) nem fontos a történet szempontjából. A lényeg az, hogy a vendégszerzőm azért nem ír egy tanárról, mert kiderülne, hogy ő írja.

Nyilvánvalóan nem őt hibáztatom, teljesen megértem, ha anonim akar maradni (és érdekes, hogy majdnem mindenki, akivel beszéltem, megkérdezte: írhat-e név nélkül? - szerintem ez természetes), amit furcsállok, az az, hogy erre igény van. Még a saját bőrömön tapasztaltak (és most ne beszéljünk a másod-, harmadforrásokon át elém került dolgokról) sem voltak olyan súlyúak, ami miatt ne vállalnám a saját, illetve esetenként a körülöttem lévő emberek problémáiról való problémafelvetést. A tény, hogy hordószónok lettem és egyesek szemében intoleráns és túlzottan cinikus, az egy dolog. Vállalom. Az egy dolog, hogy bár az rám foghatják - és rám is fogják - az argumentum ad hominem esetleges használatát, ha tanárokról van szó, de mivel szó sincs argumentum ad personamról, s szubjektív megnyilvánulásokról beszélünk, lehetne teljesen másképp kezelni az egészet.

Igen, hivatásos kötözködők, leellenőriztem az ad hominem helyesírását, s így kerültem a Wikipediára. Ha már ott voltam, részletesebben írtam le az álláspontom a témáról a posztban. Célom nem az okoskodás - de olyan dolgokat feltételeznek néha rólam (Id. Az osztály), hogy gondoltam, egyszerűbb tisztázni ezt is.

Na mindegy, lényeg a lényeg,  a vendégszerzőim nem szorulnak az ilyen jellegű óvatoskodásra és/vagy a magyarázkodásra. És mégis, majdnem mindannyian megkérdezik, ugye, írhatnak-e név nélkül. Miért kell ezt? Nyilvánvalóan nem írnak (mindannyian) olyat és olyan hangnemben, mint jómagam, s mégis. Miért feltételezik, hogy negatív reakciók fogják őket érni (s kiktől, ha nem a tanároktól) azért, hogy véleményt nyilvánítanak? Azt megértem (bár szerintem lehetett volna - természetesen mindkét fél részéről - másképp kezelni az egész blogot), hogy rám és felém olyan reakciók érkeznek, amilyenek, de nem feltételezem, hogy a vendégszerzőimmel is pl. kiabálnának a lyukas órán.
S mégis, ők valamitől félnek... vajon miért?

Volt már erre precedens? A tanárok nem értékelik azt, ha értékelik őket? Sőt, úgy reagálnának, amitől effektíve félnek a gyerekek? El sem tudom képzelni. Az AKG nyilvánvalóan nem így működik... És mégis, nem egy, nem két vendégszerzőjelölt kérdezi és kéri, írhat-e név nélkül.

Most nem arról van szó, hogy egy olyan interaktív, szubjektív problémafelvetőt, mint ezt a blog, hogyan értékelik a tanárok. Arról van szó, hogy azok, akik véleményt akarnak mondani, aggódnak amiatt, hogy mi lesz annak a következménye, ha kiderül, övék a vélemény. Miért van ez így, AKG?

A tanárértékeléseket már értékeltem itt is és itt is. Most jön a matematikai elemezgetés.

Az eredeti képlet torzított pár századot (a régi és az új eredmények közti különbséget ld. a kommentben), a helyesebb verzióért köszönet Baranyai Istvánnak - (jegy-1)/1,5+1

A dolog matematikai részéről csak annyit, hogy 7/5=1,4 – azaz 7/1,4=5. Ennek fényében kimásoltam pár eredményt az idei tanárértékelésekből (mindenki számára elérhetőek az AKG weboldalán). Hogy legyen valami értelme, a munkaközösségek értékelését választottam (most komolyan, az milyen maszkolás már, hogy összegzik az egy évfolyamon leadott szaktanári értékeléseket, és az ÖSSZESET átlagolják, s ezt az eredményt teszik ki???). Mivel itt is alpontokra (az értékelési szempontokra) van lebontva az összes eredmény, megnézzük az egyik alpontot, aztán saját szakállamra átlagolok. Arra hívnám fel a figyelmet elöljáróban, hogy a munkaközösségek nem azonosak a tantárgyakkal, hanem több tantárgyat mosnak össze benne. És ha nem lenne egyértelmű, az „összkép” nem az átlageredmény, hanem egy önálló alpont.

A számszaki értékelés nyilvános eredményei egyébként több okból is értékelhetetlenek. Az egy dolog, hogy nem tudjuk meg az adott tanár eredményeit (s én a totális átvilágítás híve lennék: tancsoportonként értékelési elemenként megtekinthető eredményeket szeretnék az egyes tanárokról – de úgy, hogy aki nem vállalja, arról nem készül értékelés (ez is nyilván elárulna valamit)), de az adott tantárgyakét sem: több tantárgyat mosnak össze „munkaközösségekké”, s a jó tanárral oktatott média az értékelhetetlen rajzórákkal átlagolódik. Minimum félrevezető. Azon meg már cinikusan felröhögtem, hogy a második idegen nyelv statisztikái nincsenek lebontva a három nyelvre: együtt szerepel a spanyol, a francia és a német.

Hadd soroljam fel a munkaközösségeket! Magyarán azt, mit mivel mosnak össze.

Alkotókörök: alkotóház, angol színház, énekkar, fotó, francia színjátszó, kerámia, rádió, stílus, színjátszó, Szubjektív, Trupp, tűzzománc, videó
2. idegen nyelv: francia, német, spanyol
Angol: angol, angol szintentartó, Circle Speak
Informatika: gépírás, informatika
Közgazdaságtan: gazdasági ismeretek, GO, YE
Matematika: matematika, matematika szakkör
Művészetismeret: anyanyelv, drámatörténet, ének, irodalom, képzőművészet, magyar, média, művészettörténet, nyelvtan, rajz
Szakképzés: ábrázoló geometria, díszlet, fotó elmélet, fotó gyakorlat, rajz-festés-mintázás
Társadalomismeret: együttéléstan, életmódtörténet, jogom van, történelem, TTI
Természettudományok: biológia, csillagászat, elsősegély, fizika, kémia, labor, termbúvár, természetismeret
Testnevelés: gyógytorna, kézilabda, kidobós, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, sportkör, testnevelés, úszás

Hogy mi van akkor, ha felteszem a kérdést, mi köze egymáshoz a rajz és a média értékelésének? Vagy azt, hogy mit keres egy munkaközösségben a kötelező tárgy és a szakkör? Vagy ha megkérdezem, mi van, ha az irodalom eredményét akarom tudni, vagy nem akarom, hogy a nyelvtant összemossák az énekkel? Gondolom, nem számítanék valami személyiségközpontúnak. És mégis, milyen lenne, ha mi is így kapnánk a jegyeinket? Egyet "munkaközösségenként", nem is tudva, miben vagyunk rosszak? Ezzel ez az egész értékelősdi elveszti funkcióját.

Nosza! Nézzük meg a munkaközösségek „A tanár rátermettsége” részét, és osszunk 1,4-gyel! Ezúttal hívnám fel arra a figyelmet, hogy az én posztjaimban említett tanárok – az összemosások miatt – nem kizárólag azok, akikről az értékelésben szó van. Itt az adott munkaközösségben összes összemosott tantárgy összes tanáráról adott átlagos értékelés szerepel. Hmm…

Az eredmények alant már az ideális képlettel készültek.

Második idegen nyelv: 5,89; (5,89-1)/1,5+1=4,26
Természettudományok: 5,70; (5,70-1)/1,5+1=4,13
Matematika: 5,05; (5,05-1)/1,5+1=3,7 (ez ebben a kategóriában a legalacsonyabb)
Testnevelés: 5,54; (5,54-1)/1,5+1=4,03
Közgazdaságtan: 5,59; (5,59-1)/1,5+1=4,06 (épphogy négyes az iskola „fő” tantárgya…?)

Ez egy véletlenszerű merítés volt, lássuk az átlagolást az összes munkaközösségre az összes értékelési szempont szerint, természetesen átszámolva a megszokott, 1-5 skálára. A számításokat részletesen közlöm, hogy az esetleges hibákat felfedezhessük.

Szakképzés: (5,69+5,65+5,91+5,98+5,90)/5=5,826; (5,826-1)/1,5+1=4,22
Informatika: (5,64+5,79+5,35+5,52+5,57)/5=5,574; (5,574-1)/1,5+1=3,98
Alkotókör: (5,63+5,87+5,64+5,68+5,75)=5,714; (5,714-1)/1,5+1=4,14
Természettudományok: (5,43+5,70+5,29+5,38+5,61)/5=5,482; (5,482-1)/1,5+1=3,99
2. idegen nyelv: (5,43+5,89+5,90+5,91+5,86)/5=5,798; (5,798-1)/1,5+1=4,19
Testnevelés: (5,42+5,54+5,11+5,00+5,29)/5=5,272; (5,272-1)/1,5+1=3,85
Angol: (5,38+5,78+5,66+5,83+5,76)/5=5,682; (5,682-1)/1,5+1=4,12
Társadalomismeret: (5,33+5,86+5,47+5,50+5,66)/5=5,564; (5,564-1)/1,4+1=4,04
Művészetismeret: (4,96+5,33+4,86+4,97+5,20)/5=5,064; (5,064-1)/1,4+1=3,7
Matematika: (4,75+5,05+5,09+5,34+5,11)/5=5,068; (5,068-1)/1,5+1=3,71
Közgazdaságtan: (4,60+5,59+4,72+4,92+4,99)/5=4,964; (4,964-1)/1,5+1=3,64

Mindamellett, hogy ezek a statisztikák is összemosott, egymásba pakolt tantárgyak alapján álltak össze, mégis sokkal kifejezőbbek, mint a sokszor sokas táblázat álcázó jelleggel átskálázott, maszkoló maszatolásai. Talán azért, mert ezek nem annyira hízelgőek, mint amilyennek a sokszorosan megkevert, "cseles" variálások. Ez persze csak feltételezés.

A munkaközösségek (hmmph...) eredményeit átlagolva - természetesen ötös skálán - 3,93-at kapunk. Mindenki döntse el, elegendő-e ez egy olyan szintű és súlyú (és jelentőségű...) iskolába, mint az AKG.

Talán még emlékeztek arra az írásomra, ahol a tanárértékelésről írtam. Mivel a közelmúltban egy jót kiabált velem a fizikatanárom, s mi másról, ha nem a tantárgyáról szóló Óráról-órára posztról. Esetleg emlékezhettek még a hozzászólására is, aminek második felét akkor egy "Mindegy..."-gyel reagáltam le. A közelmúlt eseményeinek fényében úgy érzem, mégis ki kell fejtenem ezt a teljesen egyértelmű kérdéskört. S ha már itt vagyok, akkor még egy kört teszek a tanárértékelésekről.

Szeretném megkérni az olvasóimat, hogy emlékezzenek vissza általános iskolai vagy gimnáziumi tanulmányaikra. Válasszanak ki egy tantárgyat, ízlés szerint. Idézzenek fel emlékeket, jókat vagy rosszakat, az órákról. Van egy ezresem, hogy nem a tankönyv, a tanulási technika vagy a dolgozatok betűtípusa jut eszetekbe, hanem a tanár és az, ahogy ő tanított. Nemegyszer hallottunk már olyan történeteket, hogy egy tantárgyat egy tanár alatt utált, a másik alatt meg szeretett valaki - egész egyszerűen az órák megváltozott légköre és a más (jobb) előadásmód miatt. Mindenkinek volt ilyen az életében, nem is egy. A környezetemben lévő felnőttektől és gyerekektől is egyaránt tudnék példákat hozni (természetesen magamtól is), s mindannyian arra emlékeznek legélesebben, milyen volt a tanár. Még az is teljesen normális, hogy a tanórát (vagy akár a tantárgyat!) egy az egyben összekapcsolják a tanárral. Igazából nem is értem, miért magyarázom ezt, szerintem ez teljesen egyértelmű. A tanár fontosabb tényező, mint mondjuk a tankönyv.

Ezt az AKG is tudja ám - elvégre tanárértékelés van nálunk és nem tantárgy-, vagy tanóraértékelés. Na de akkor miért akadnak ki a tanárok azon, amikor vérbő részletességgel leírom hol saját, hol a csoportom problémáit az adott tanóráról, s igen, nemegyszer a tanárról? Az egy dolog, hogy az AKG tanárértékelési rendszere (s ha eddig nem olvastad volna a tanárértékelésről szóló írásomat, javaslom, most tedd meg) egyszerre túl cenzúrázott és túl általános, de ez nem jelenti azt, hogy maga az iskola – legalábbis elvben – ne törekedne a problémafelvetésre a diákok részéről. Az biztos, hogy az eddigi finomkodó vagy csupán számszaki értékelések után ez akár meglepetésként is érhetni a naivabb (vagy kevésbé tapasztalt) tanárokat, de attól, mert egy problémáról senki sem beszél, attól még létezik. Mint már írtam, örömmel leszek arca ezeknek a kérdéseknek, még akkor is, ha ez néha, hmm, az AKG szellemiségéhez nem egészen illő reakciókkal jár – s ezt, akinek nem inge, természetesen ne vegye magára.

A tanárértékelésre ismételten visszatérve: talán már feltűnt, hogy a pontozás egytől hétig terjed, a hivatalos megfogalmazás szerint azért, hogy „ne a szokások vezessenek”. Na de akkor mi? Miért precízebb egy olyan értékelés, amit az „értékelők” olyan skálán értékelnek, amit nem ismernek és sosem használnak? Mi a baj a „megszokott” 1-5 rendszerrel, ahol mindegyik számot azonnal tudunk értelmezni, már mindhez rendeltünk kifejezéseket, fogalmakat és szintezést és azonnal meg tudjuk állapítani a köztük lévő különbséget? Ha most megkérdeznélek, kedves olvasó, hogy hetes skálán adott négyes vagy az ötös skálán adott hármas ér többet, meg tudnád csuklóból válaszolni a kérdésem? A matematikai átszámításra és statisztikákra (egyáltalán nem dicséretesek) egy másik posztban visszatérünk.

Azt is elregéltem már, hogy az AKG weboldalán erőteljesen cenzúrázott formában szerepelnek a számszaki értékelések eredményei: gyakran több tantárgyat is összemosnak, s „természetesen” a tantárgyak átlageredményeit rakják ki, nem a tanárokét. A tanárok persze megkapják a róluk szóló eredményeket, ezeket azonban nem kötelesek közölni a diákokkal – magyarán azokkal, akik értékelték őket. Ó, és a tanárértékelés kötelező. Lovely.

Az írásos értékeléssel kapcsolatban sok új mondanivalóm nincs, 1) a tény, hogy csoportosan írjuk, elkerülhetetlenül homogenizálja a véleményeket, s 2) nemegyszer döntenek úgy a gyerekek – hol saját döntésre („ezen úgyis csak kiakadna”, az egyik angoltanárnő kapcsán), hol patrónusi nyomásra (ez túlzás, ilyet igazán nem írhattok, ennyire nem lehet rossz a helyzet, ugye. gyerekek? (mindezt úgy, hogy a patrónusnak, lássuk be, köze sincs az adott szakórához)), hogy problémáikat nem írják le. Az bőven lehetséges, hogy ebben csak én vagyok tájékozatlan, de arról speciel nem tudok, hogy a tanárok az írásos értékelést milyen formában kapják meg (nem hinném, hogy mind a 700 oldalt készhez kapnák, akkor viszont felmerül a kérdés, hogy a „feldolgozók” hogy dolgoznak fel – a számszaki értékelés bevitele egy dolog, az írásbeli esetleges tömörítése egy másik), s én arról sem tudok, hogy a tanárok ezzel kapcsolatban bármilyen formában visszajeleztek volna. Ismétlem, a fenti kettő kérdésre válasz lehet az én tájékozatlanságom, de akkor is felvetésre érdemesnek érzem őket. S még egy kérdés: ha nem „kurtítják” az írásos értékelést, akkor a tanárok végigolvassák egyáltalán?

Az írásos statisztikákat nem tudom statisztikai formában értékelni, de a számszaki megkavart, maszkoló statisztikáit igyekszem a legjobb tudásom szerint szétszedni és megvilágítani.

"Lehet, hogy a tanárok is emberek, de az emberek is tanárok"

Rendkívül furcsa élményem volt ma. Emlékeztek még a termtudposztra? A régire már valószínűleg nem, azt nem sokkal a tanárokkal való beszélgetésem után leszedtem, s nemrég módosítva visszakerült. A kérdés adott: miért írok posztot egy posztról? Nevezzük, hm, egy fizikai kísérletnek?

Benn ülök a közös térben, a lyukas óra áldásait élvezve, a házi feladatot csinálgatva. Hirtelen kinyílik a tanári ajtaja, s H. villogó szemekkel ront ki rajta. Egy nálam figyelmesebb ember ezt talán hamarabb észreveszi, de én elmélyedtem a háziban, így csak akkor észleltem jelenlétét, amikor már fölém ért - meglepetve vártam, mire fel a kikészülés.

Visszatérő olvasóim már sejthetik, hogy az újra kitett termtudposztról volt szó, s a legfigyelmesebbek arra is emlékeztetnek, hogy H. anno teljesen civil és normális, megkockáztatom, az AKG szellemiségéhez teljesen illő módon leült velem és megbeszéltük a poszt tárgyi hiányosságait. Na kérem, akkor mondja el nekem valaki, miért kezdtünk el akkor decibelt dúsítani a közös térben - avagy a gyengébbek kedvéért, kiabálni.

Na kérem, a legnagyobb probléma az egésszel, hogy amit mondott, egyrészt nem koherens, másrészt több ponton nehezen értelmezhető. Az pedig, hogy, ahogy elmondta, a szubjektív részével nem akar foglalkozni, nem ad magyarázatot arra, miért, illetve min akadt ki ennyire. Igyekszem azért összeszedni azt, amit mondott, illetve mondani próbált.

A két elhangzott konkrétum az volt, hogy az, hogy megemlítettem a 82%-os füzettel-oktatóanyaggal írt dolgozatot, a másik meg az, hogy tettem egy zárójeles megjegyzést a puskázókra. Akik nem puskáztak, hanem beszélgettek. Akik nem beszélgettek. Valami. Nem tudom, mi volt a problémája azzal, amit írtam, de a probléma biztos velem volt ebben az esetben, valamit bizonyára félreértettem.

"Amikor fizikát tanít, az élet egy fokkal szebb. Talán csak azért, mert értem a fizikát. Amikor meg kémiát, úgy lesz 82%-os a dolgozatom, hogy lehet füzetet és oktatóanyagot használni(!!!). Az egyébként érdekelne, miért puskázott két lány ennél a dolgozatnál. Hogy ez hogyan lehetséges? Megbeszélték. Hogy minek? Fogalmam sics (sic!)."

Ez az a bekezdés, amivel problémái voltak. Kezdjük az első felével: mivel tömbösítve tanítják nekünk a természettudományokat (a négy tantárgyat egybegyúrva), a kémia és fizika csupán különböző anyagrésznek számít, s felmerült bennem a kérdés, hogy mehet ugyanannak a diáknak (én) ugyanattól a tanártól (H.) ugyanannak a tantárgynak (termtud) két különböző anyagrésze (kémia és fizika) ennyire másképp. Igen, aki keres, az találhat ebben a két mondatban dehonesztáló utalást, de én csupán megdöbbenésemet akartam kifejezni az eredménnyel kapcsolatban (és utaltam ezzel is az oktatóanyag személyes véleményem szerint problémás mivoltjára). Amikor azt mondja, hogy a véleményem tényként közlöm, azért gondoljon arra, hogy diák vagyok és nem oknyomozó riporter, s azt írom le, amit gondolok, egy interaktív fórumban. Nem könyvben adtam ki, hanem blogban írtam meg. Azokat a tárgyi tévedéseket, amikre felhívta a figyelmem, mind javítottam. Még akkor is, ha visszakiáltott nekem "társalgásunk" végén, hogy nem tettem. Erről később.

A másik meg a "puskázás", amiről hosszasan beszélt, igazából nem értem, miért. Még a tantárgyhoz sincs köze a dolognak. Egy mellékes megjegyzés, egy képzeletbeli zárójellel, egy érdekesség, egy napi WTF. Még ha valahol tévedtem is volna ebben a két mondatban, miért is érezte H. sértőnek vagy kiabálásra méltónak ezt a dolgot?

A kiabálás, tényleg, azért érthetetlen számomra, mert az eredeti, szerintem durvább (hangnemében is) írásról teljesen emberi hangnemben tudtunk beszélni. Övön aluli megjegyzés lenne a részemről, hogy "a stílus maga az ember", de az biztos, hogy szerény véleményem szerint egy komoly pedagógiai tapasztalattal rendelkező, egy személyiségközpontú iskolában tanító tanárnő minimum el kellene, hogy tudjon számolni háromig, majd utána eldönteni, meg akar-e keresni akkor és ott, s ha igen, milyen hangnemben. Van, aki szerint csak "gumicsont" voltam, s idegességének oka máshol keresendő, de szerintem szokásosnál hangosabb reakciója túl specifikus volt ehhez.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy sok (volt és jelenlegi) AKG-s olvas, s volt, aki hozzászólt ehhez a bejegyzéshez is. Ha elolvassátok a hozzászólásokat, egyet sem találtok, ahol azt írnák, hogy ferdítek vagy megalázok vagy túlzottan szidok. Igazából ilyet mástól sem hallottam, a teljesség igénye nélkül: évfolyamvezetőnk azt mondta, egyes dolgokra meglepő éleslátással látok rá, más szerint a blogra szüksége van az AKG-nak, más szerint "értelmes írás", s ugye ott vannak még az oldalsávban megtalálható vélemények is, köztük az, hogy ez voltaképp egy nyilvános tanárértékelés - s higgyétek el nekem, én ugyanezt írnám meg tanárértékelésben, ha az nem lenne a maga módján cenzúrázva. Volt már furcsa hangnemű reakció egy tanártól a blog kapcsán (ismét az oldalsávra mutatok), de ez teljességgel új. Kiabálni egy poszt miatt konkrétumok nélkül.

Szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy H. problémája nem a tárgyi tévedésekkel van, reakcióiból ez a kezdetektől egyértelmű volt. Akkor viszont a) ne olvassa (ő maga vetette fel, hogy nem fogja olvasni, ez nem egy pofátlannak szánt megjegyzés a részemről) vagy b) mondja meg, mivel van problémája (függetlenül attól, hogy tárgyi vagy nem tárgyi az a bizonyos probléma) - s azok után, hogy ő maga írásban és szóban is többször kijelentette, hogy a szubjektív részéről nem akar velem diskurzust folytatni, én feltételezem, hogy a probléma valami tárgyi tévedéssel van. Illetve mégsem teszem. Mert az nem váltott volna ki ilyen heves reakciót (már a múltkor sem tette) és, tudjátok, hogy megy ez, ööö, el is hangzott volna valamiféle konkrét tárgyi tévedés. Amiről mi azonban beszélgettünk, az szinte csak és kizárólag a fent idézett bekezdésem.

Ha már tárgyi tévedések! Mikor elindult, a válla mögött visszaszólt, hogy nem javítottam a megbeszélteket. Én még utánakiabáltam, hogy igen, ő meg visszakiabált, hogy nem - s ezzel ért igazából véget a kis társalgás. Bár a listát, amit felírtam, már kidobtam, emlékezetből felsorolnám azokat a javításokat, amiket anno (emlékezzünk, civil körülmények között) megbeszéltünk: az egyik az, hogy M. csak tizedikben tartott epochát az évfolyamon, így "ugyanannyit kaptunk belőle, mint a többiek", s ott az utolsó bekezdés, amiben leírom, hogy M. kapcsán a többi kupac is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. Volt még az is, hogy nem H. tartotta az összes órát (amivel azt akartam ultrabénán kifejezni, hogy a tömbösített rendszer miatt szinte mindenről szót kényszerült ejteni, egy fizika-kémia szakos tanárnő a fotoszintézisről is beszélt nekünk anno - s lennének jobb példáim is, de nem akarok most a "tárgyi tévedések" fonalával csapkodni), és most az szerepel, hogy J. távozása után minden órát H. és T. tartott nekünk, ami viszont már teljesen igaz - egy helyettesítést leszámítva tizedikig sem N., sem M. nem tartott nekünk órát, s ezt szerintem ők is igazolni tudják, mivel ott ismertek meg minket. Az, hogy N. (aki kilencedikben már tartott epochát a többi kupacnak, ezt úgy zártuk le a megbeszéléskor, hogy H. nem biztos benne, én viszont tisztán emlékszem, amikor a folyosón kilencedikben N. dolgozataira készülnek) hasznosabb lett volna T.-nél, az H.-t sem személyesen, sem tárgyi formában nem érintheti. Egy félmondatot szenteltünk arra, hogy félreérthető, hogy az ötöseim az AKG előtt voltak, azt lehet hinni, hogy ezek a tizedikes jegyek, de ezt egyértelműsítettem. A Trabant-példáról többen azt hitték, hogy egy személyes, övön aluli húzás, ezt is elmagyaráztam. Beszéltük még a füzet/oktatóanyag kérdését is, mely szerint a lehetőség adott a választásra, mert lehet az oktatóanyagra is jegyzetelni. Az ezzel kapcsolatos soraimat nem módosítottam, mert úgy érzem, lefedik a kérdéskört és az állásfoglalásom csupán az oktatóanyaggal kapcsolatos:

"A termtudórák alapvető kelléke a tankönyv, pontosabban annak teljes hiánya. Helyette van az ún. „oktatóanyag”, melyet néha megkapunk, néha nem, néha használunk, néha nem. Ez megtekinthető itt, mindenki döntse el magának, mennyire alkalmas tanulásra extenzív tanári magyarázat nélkül. Említsük meg, hogy a tanárok hetedikben kijelentették, hogy nem kötelező a füzet, elegendő, ha az oktatóanyagra jegyzetelünk. Én már nagyon megszoktam a füzetet, így annál maradtam. Nos, van különbség az órán hallottak és az oktatóanyag tartalma közt (oly sokszor hallottam, hogy ez a tíz oldal nem kell, az a nyolc oldal meg hibás az oktatóanyagban)."

Ha ezzel van probléma, azt megértem, erről beszélhetünk is, de erről a nagy kiabálásban egy szó sem esett. Az, hogy "tényként tálalom a véleményem", alapvetően azért sem igaz, mert ez egy diák írása és az olvasó tudja, tudnia kell, hogy a diák nem lát és nem hall mindent. És egyébként a fenti megállapításom sem volt tényközlés: megadtam a lehetőséget mindenkinek, hogy megnézze az oktatóanyagot és eldöntse magának. Az oktatóanyag is nyilvános, ezzel sincs probléma.

Még egy gondolatot engedjetek meg. Amellett, hogy H. kijelentette, hogy nem javítottam a hibákat (ha még nem dobta ki a régi poszt kinyomtatott verzióját, itt és most megkérem, hogy hasonlítsa össze és nézze meg, amiket bejelölt, s elmondott nekem, szerepelnek-e még), azt is mondta, hogy a kísérletekről szóló írásomat nem is olvasta. Ez azért érdekes kijelentés, mert a poszt kirakása utáni napon ő maga jött oda hozzám az első óra után, hogy két kísérlet nem az volt, amit leírtam és a pH kis p. Az, hogy a kezében ott volt a kinyomtatott verzió, benne aláhúzásokkal és karikázásokkal, igazából mellékes is.

Nem olvasta a kísérletekről szóló posztot, de kijavíttatott velem ezt-azt benne, s nem javítottam ki azokat a másikban, amiket megbeszéltünk, holott de. Mi is az a kifejezés, amit annyiszor használt? Ööö... "tárgyi tévedés"? Ha jól emlékszem, ez volt az.

A kommunikáció módja egy dolog. A témája egy másik. A dolgokat megbeszélni is lehet, maga H. volt az úttörője ennek a tanárok közt. Ezért sem tudok mit kezdeni a reakciójával. Lehet, hogy a stílus mégis maga az ember? Hogy őszinte legyek, ezt képtelen vagyok jelenlegi helyzetemből megítélni.